Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 92. fejezet
1
Zsoltár, ének szombat napra.
2
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
3
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
4
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
5
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
6
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
7
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elvesszenek ők;
9
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
11
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
12
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
13
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon.
14
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak.
15
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
16
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!