Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 88. fejezet
1
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
2
Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
3
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
4
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
5
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
6
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, akik koporsóban feküsznek, akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
7
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
8
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
9
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
13
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orcádat én tőlem?
16
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
18
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
19
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.