Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 7. fejezet
1
Dávid siggajonja, amelyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
2
Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
3
Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
4
Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
5
Ha gonosszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
6
Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
7
Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet!
8
És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
9
Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
10
Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
11
Az én paizsom az Istennél van, aki megszabadítja az igazszívűeket.
12
Isten igaz biró; és olyan Isten, aki mindennap haragszik.
13
Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
14
Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
15
Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
16
Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, amit csinált.
17
Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
18
Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.