Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 4. fejezet
1
Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2
Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3
Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7
Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, oh Uram!
8
Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájok és boruk.
9
Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.