Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 35. fejezet
1
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harcolj a velem harcolókkal.
2
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4
Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, akik vesztemet koholják.
5
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! Aki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, amiről nem tudok.
12
Jóért rosszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20
Mert nem beszélnek békességet, hanem akik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!
25
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, akik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, akik felfuvalkodtak ellenem.
27
Vigadjanak és örüljenek, akik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kivánja az ő szolgájának békességét.
28
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.