Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 30. fejezet
1
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2
Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
6
Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
7
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orcádat, és megroskadtam.
9
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
13
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.