Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 19. fejezet
1
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2
Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3
Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4
Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:
5
Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6
Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
7
Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől.
8
Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
9
Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
10
Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
11
Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12
Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van.
13
Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
14
Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől.
15
Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.