Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 137. fejezet
1
Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
3
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
4
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
5
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
7
Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8
Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen aki megfizet néked gonoszságodért, amelylyel te fizettél nékünk!
9
Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!