Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 104. fejezet
1
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2
Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3
Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4
Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik.
9
Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10
Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13
Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14
Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15
És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét.
16
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált;
17
Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza.
18
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugovását tudja.
20
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21
Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26
Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29
Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32
Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!
34
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35
Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!