Biblia
- 1
- És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
- 2
- És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat adta?
- 3
- Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
- 4
- A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
- 5
- Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
- 6
- Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
- 7
- Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
- 8
- És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
- 9
- És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
- 10
- És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
- 11
- És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
- 12
- És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
- 13
- Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
- 14
- De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
- 15
- És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
- 16
- Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
- 17
- Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
- 18
- Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
- 19
- És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
- 20
- Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
- 21
- Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
- 22
- Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
- 23
- Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
- 24
- Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
- 25
- Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
- 26
- És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
- 27
- Hozzá menvén pedig a sadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
- 28
- Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
- 29
- Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
- 30
- A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
- 31
- Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképpen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
- 32
- Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
- 33
- A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
- 34
- És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
- 35
- De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
- 36
- Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
- 37
- Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
- 38
- Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
- 39
- Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
- 40
- És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
- 41
- Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
- 42
- Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
- 43
- Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
- 44
- Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
- 45
- És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
- 46
- Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
- 47
- Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
