Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jeremiás siralmai » 4. fejezet
1
Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utca szegletére.
2
Sionnak drága fiait, akik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.
3
Még a sárkányok is oda nyujtják emlőiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a strucmadarak a pusztában.
4
A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, aki nyujtott volna nékik.
5
Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utcákon; akik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.
6
Bizony nagyobb az én népem leányának bűnhődése Sodoma bűnhődésénél, amely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.
7
Az ő názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir.
8
De most feketébb az ő ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg őket az utcákon; bőrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.
9
Jobban jártak, akik fegyverrel ölettek meg, mint akik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.
10
Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.
11
Megteljesíté az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.
12
Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.
13
Az ő prófétáinak bűne, az ő papjainak vétke miatt van ez, akik az igazaknak vérét ontották abban.
14
Tántorogtak, mint vakok az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.
15
Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!
16
Az Úr haragja oszlatta el őket; többé nem tekint reájok, mivelhogy a papok orcáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.
17
Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.
18
Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utcáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!
19
Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20
Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, akiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között.
21
Örülj és vígadozz, Edom leánya, aki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.
22
Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bűneidet.