| 1. | Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe. |
| 2. | Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van. |
| 3. | Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. |
| 4. | Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. |
| 5. | Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében. |
| 6. | Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? |
| 7. | Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. |
| 8. | Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! |
| 9. | És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. |
| 10. | Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod! |
| 11. | Felele nékik: Aki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj. |
| 12. | Megkérdék azért őt: Ki az az ember, aki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj? |
| 13. | A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen. |
| 14. | Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! |
| 15. | Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította. |
| 16. | És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton. |
| 17. | Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. |
| 18. | E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. |
| 19. | Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. |
| 20. | Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok. |
| 21. | Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít. |
| 22. | Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; |
| 23. | Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt. |
| 24. | Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. |
| 25. | Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. |
| 26. | Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: |
| 27. | És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. |
| 28. | Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, |
| 29. | És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. |
| 30. | Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét. |
| 31. | Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. |
| 32. | Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amelylyel bizonyságot tesz rólam. |
| 33. | Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról. |
| 34. | De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok. |
| 35. | Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. |
| 36. | De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. |
| 37. | Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. |
| 38. | Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek. |
| 39. | Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; |
| 40. | És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! |
| 41. | Dicsőséget emberektől nem nyerek. |
| 42. | De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: |
| 43. | Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. |
| 44. | Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? |
| 45. | Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. |
| 46. | Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. |
| 47. | Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek? |