| 1. | Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. |
| 2. | És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken. |
| 3. | Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. |
| 4. | Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. |
| 5. | Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? |
| 6. | Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. |
| 7. | Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. |
| 8. | Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: |
| 9. | Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? |
| 10. | Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. |
| 11. | Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak vala. |
| 12. | Amint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. |
| 13. | Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után. |
| 14. | Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. |
| 15. | Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre. |
| 16. | Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, |
| 17. | És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. |
| 18. | És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. |
| 19. | Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beevezének, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. |
| 20. | Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! |
| 21. | Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének. |
| 22. | Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, |
| 23. | De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: |
| 24. | Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. |
| 25. | És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? |
| 26. | Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. |
| 27. | Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. |
| 28. | Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? |
| 29. | Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött. |
| 30. | Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? |
| 31. | A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. |
| 32. | Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. |
| 33. | Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. |
| 34. | Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! |
| 35. | Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. |
| 36. | De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. |
| 37. | Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem. |
| 38. | Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. |
| 39. | Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. |
| 40. | Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon. |
| 41. | Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá. |
| 42. | És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? |
| 43. | Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! |
| 44. | Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. |
| 45. | Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. |
| 46. | Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát. |
| 47. | Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. |
| 48. | Én vagyok az életnek kenyere. |
| 49. | A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. |
| 50. | Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. |
| 51. | Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. |
| 52. | Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? |
| 53. | Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. |
| 54. | Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. |
| 55. | Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. |
| 56. | Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. |
| 57. | Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. |
| 58. | Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. |
| 59. | Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban. |
| 60. | Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? |
| 61. | Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? |
| 62. | Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol elébb vala?! |
| 63. | A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. |
| 64. | De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. |
| 65. | És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. |
| 66. | Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. |
| 67. | Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? |
| 68. | Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. |
| 69. | És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. |
| 70. | Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. |
| 71. | Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül. |