| 1. | Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek, |
| 2. | Hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. |
| 3. | S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket? |
| 4. | Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. |
| 5. | Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálca az ő kezében az én búsulásom! |
| 6. | Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utcák sarát. |
| 7. | De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket. |
| 8. | Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é? |
| 9. | Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust? |
| 10. | Miképpen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának, |
| 11. | Avagy amint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel? |
| 12. | Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét. |
| 13. | Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket; |
| 14. | És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és amily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképpen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, aki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is! |
| 15. | Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, aki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, aki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, aki őt felemelé, és a pálca felemelné azt, ami nem fa! |
| 16. | Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése; |
| 17. | És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon; |
| 18. | Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó; |
| 19. | Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja! |
| 20. | És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és aki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen; |
| 21. | A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez. |
| 22. | Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! |
| 23. | Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön. |
| 24. | Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálcáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron; |
| 25. | Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen! |
| 26. | És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálcáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron. |
| 27. | És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta. |
| 28. | Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait; |
| 29. | Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut. |
| 30. | Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth! |
| 31. | Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket; |
| 32. | Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen! |
| 33. | De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak; |
| 34. | Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által. |