Biblia
- 1
- Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
- 2
- Te mondj el mindent, amit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az ő földéről.
- 3
- Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.
- 4
- És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földéről nagy büntető ítéletek által.
- 5
- S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait ő közülök.
- 6
- És cselekedék Mózes és Áron, amint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének.
- 7
- Mózes pedig nyolcvan esztendős és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a Faraóval beszéltek.
- 8
- És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:
- 9
- Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.
- 10
- Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala; veté Áron az ő vesszejét a Faraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lőn.
- 11
- És előhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel.
- 12
- Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.
- 13
- És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, amint megmondotta vala az Úr.
- 14
- Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.
- 15
- Eredj a Faraóhoz reggel; ímé ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszőt, amely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe.
- 16
- És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé mindez ideig meg nem hallgattál.
- 17
- Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom a vesszővel, amely kezemben van, a vizet, amely a folyóban van, és vérré változik.
- 18
- És a hal, amely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.
- 19
- Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben.
- 20
- Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt és megsujtá a vizet, amely a folyóban vala a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, amely a folyóban vala.
- 21
- A hal pedig, amely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Égyiptom földén.
- 22
- De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; amint az Úr megmondotta vala.
- 23
- És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az ő szíve.
- 24
- Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.
- 25
- És hét nap telék el, amióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.
