Címlap

Biblia

Károli Gáspár » János Apostolnak közönséges harmadik levele » 1. fejezet
1
A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek.
2
Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.
3
Mert felettébb örültem, amikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, amint te az igazságban jársz.
4
Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5
Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, amit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,
6
Akik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.
7
Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;
8
Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
9
Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket.
10
Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
11
Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12
Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13
Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:
14
Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk.
15
Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.