1.	Ének; Aszáf zsoltára.
2.	Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
3.	Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
4.	Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenceid ellen terveket szőnek.
5.	Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
6.	Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
7.	Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
8.	A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
9.	Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
10.	Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
11.	Akik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
12.	Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
13.	Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
14.	Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, és amilyen a polyva a szél előtt;
15.	Olyanokká, mint a tűz, amely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, amely elégeti a hegyeket.
16.	Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
17.	Töltsd el orcájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
18.	Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
19.	Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.