| 1. | Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. |
| 2. | Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! |
| 3. | Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. |
| 4. | A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! |
| 5. | Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. |
| 6. | Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. |
| 7. | Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. |
| 8. | Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. |
| 9. | Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. |
| 10. | Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orcáját! |
| 11. | Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! |
| 12. | Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek. |
| 13. | Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned. |