Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 49. fejezet
1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
7
Akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
13
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak.
14
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
15
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
16
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
17
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
18
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
19
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha sem látnak világosságot.
21
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak.