1. |
Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. |
2. |
Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! |
3. |
Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. |
4. |
Mindent teremtett az Úr az ő maga céljára; az istentelent is a büntetésnek napjára. |
5. |
Útálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. |
6. |
Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. |
7. |
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. |
8. |
Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. |
9. |
Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. |
10. |
Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája. |
11. |
Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő. |
12. |
Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék. |
13. |
Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király. |
14. |
A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt. |
15. |
A királynak vidám orcájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege. |
16. |
Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél! |
17. |
Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, aki megőrzi az ő útát. |
18. |
A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. |
19. |
Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. |
20. |
Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh mely boldog az! |
21. |
Aki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. |
22. |
Életnek kútfeje az értelem annak, aki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk. |
23. |
A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. |
24. |
Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. |
25. |
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. |
26. |
A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt. |
27. |
A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; |
28. |
A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat. |
29. |
Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. |
30. |
Aki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; aki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot. |
31. |
Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. |
32. |
Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg. |
33. |
Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete. |