Biblia
- 1
- Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
- 2
- Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült.
- 3
- Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
- 4
- Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
- 5
- Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
- 6
- Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
- 7
- Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
- 8
- Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
- 9
- Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
- 10
- Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
- 11
- A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
- 12
- Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek.
- 13
- A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
- 14
- Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
- 15
- Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
- 16
- De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
- 17
- Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.
- 18
- És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
- 19
- Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
- 20
- A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
- 21
- Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
- 22
- Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
- 23
- Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
- 24
- És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!
- 25
- Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
- 26
- Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
- 27
- Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
- 28
- És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
- 29
- Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
- 30
- Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
- 31
- És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.
- 32
- Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
- 33
- És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
- 34
- Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
- 35
- Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
- 36
- És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
- 37
- Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
- 38
- És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- 39
- Akik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- 40
- És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
- 41
- Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
- 42
- És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
- 43
- És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent; az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
