| 1. | Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. |
| 2. | Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. |
| 3. | Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. |
| 4. | És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. |
| 5. | És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! |
| 6. | Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek. |
| 7. | Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? |
| 8. | Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? |
| 9. | Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, amit néki parancsolt? Nem gondolom. |
| 10. | Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. |
| 11. | És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. |
| 12. | És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: |
| 13. | És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! |
| 14. | És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. |
| 15. | Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; |
| 16. | És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. |
| 17. | Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? |
| 18. | Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? |
| 19. | És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. |
| 20. | Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. |
| 21. | Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. |
| 22. | Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. |
| 23. | És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: |
| 24. | Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. |
| 25. | De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől. |
| 26. | És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. |
| 27. | Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. |
| 28. | Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; |
| 29. | De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: |
| 30. | Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. |
| 31. | Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra. |
| 32. | Emlékezzetek Lót feleségére! |
| 33. | Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. |
| 34. | Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 35. | Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 36. | Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 37. | És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: ahol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. |