1. |
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? |
2. |
Amint a szolga kívánja az árnyékot, és amint a béres reményli az ő bérét: |
3. |
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. |
4. |
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. |
5. |
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. |
6. |
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. |
7. |
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. |
8. |
Nem lát engem szem, amely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok! |
9. |
A felhő eltünik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. |
10. |
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. |
11. |
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. |
12. |
Tenger vagyok-é én, avagy cethal, hogy őrt állítasz ellenem? |
13. |
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: |
14. |
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; |
15. |
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. |
16. |
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. |
17. |
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? |
18. |
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. |
19. |
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem? |
20. |
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki céltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. |
21. |
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek. |