| 1. | Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. |
| 2. | Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ő vele. |
| 3. | Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. |
| 4. | Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala: |
| 5. | Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? |
| 6. | Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. |
| 7. | Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. |
| 8. | Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. |
| 9. | A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. |
| 10. | A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; |
| 11. | Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban. |
| 12. | Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, |
| 13. | Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! |
| 14. | Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, amint meg van írva: |
| 15. | Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. |
| 16. | Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele. |
| 17. | A sokaság azért, amely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. |
| 18. | Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. |
| 19. | Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy. |
| 20. | Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: |
| 21. | Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. |
| 22. | Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. |
| 23. | Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. |
| 24. | Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. |
| 25. | Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. |
| 26. | Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. |
| 27. | Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. |
| 28. | Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. |
| 29. | A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. |
| 30. | Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. |
| 31. | Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: |
| 32. | És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. |
| 33. | Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. |
| 34. | Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? |
| 35. | Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. |
| 36. | Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. |
| 37. | És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: |
| 38. | Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? |
| 39. | Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: |
| 40. | Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. |
| 41. | Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. |
| 42. | Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: |
| 43. | Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. |
| 44. | Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. |
| 45. | És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. |
| 46. | Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. |
| 47. | És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. |
| 48. | Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. |
| 49. | Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. |
| 50. | És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem. |