| 1. | Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. |
| 2. | Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. |
| 3. | Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, akit szeretsz, beteg. |
| 4. | Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. |
| 5. | Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. |
| 6. | Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala. |
| 7. | Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. |
| 8. | Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? |
| 9. | Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. |
| 10. | De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. |
| 11. | Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. |
| 12. | Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. |
| 13. | Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. |
| 14. | Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. |
| 15. | És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá! |
| 16. | Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. |
| 17. | Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. |
| 18. | Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; |
| 19. | És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. |
| 20. | Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. |
| 21. | Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. |
| 22. | De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. |
| 23. | Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. |
| 24. | Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. |
| 25. | Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; |
| 26. | És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? |
| 27. | Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala. |
| 28. | És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. |
| 29. | Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. |
| 30. | Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Mártha elébe ment vala. |
| 31. | A zsidók azért, akik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. |
| 32. | Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. |
| 33. | Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. |
| 34. | És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! |
| 35. | Könnyekre fakadt Jézus. |
| 36. | Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! |
| 37. | Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? |
| 38. | Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. |
| 39. | Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. |
| 40. | Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? |
| 41. | Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. |
| 42. | Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. |
| 43. | És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! |
| 44. | És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. |
| 45. | Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala. |
| 46. | De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala. |
| 47. | Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. |
| 48. | Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. |
| 49. | Egy pedig ő közülök, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. |
| 50. | Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. |
| 51. | Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; |
| 52. | És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse. |
| 53. | Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. |
| 54. | Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival. |
| 55. | Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak. |
| 56. | Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre? |
| 57. | A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják. |