| 1. | Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. |
| 2. | Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. |
| 3. | Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. |
| 4. | És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. |
| 5. | Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. |
| 6. | Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik. |
| 7. | Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. |
| 8. | Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. |
| 9. | Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. |
| 10. | A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. |
| 11. | Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. |
| 12. | A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. |
| 13. | A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. |
| 14. | Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, |
| 15. | Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. |
| 16. | Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. |
| 17. | Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. |
| 18. | Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. |
| 19. | Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. |
| 20. | És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? |
| 21. | Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? |
| 22. | Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; |
| 23. | És Jézus a templomban, a Salamon tornácában jár vala. |
| 24. | Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! |
| 25. | Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. |
| 26. | De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam néktek: |
| 27. | Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: |
| 28. | És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. |
| 29. | Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. |
| 30. | Én és az Atya egy vagyunk. |
| 31. | Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. |
| 32. | Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? |
| 33. | Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. |
| 34. | Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? |
| 35. | Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), |
| 36. | Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! |
| 37. | Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; |
| 38. | Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. |
| 39. | Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. |
| 40. | És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala; és ott marada. |
| 41. | És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János e felől mondott, igaz vala. |
| 42. | És sokan hivének ott ő benne. |