Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt második levele » 3. fejezet
1
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember;
3
Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6
Aki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:
8
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad.
12
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13
És nem, miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15
Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17
Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.