1.	Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek,
2.	Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt.
3.	Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk.
4.	De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,
5.	Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,
6.	Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;
7.	Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.
8.	Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;
9.	A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.
10.	Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld;
11.	Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.
12.	Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.
13.	A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk.
14.	Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
15.	Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.