1.	Énekek éneke, mely Salamoné.
2.	Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3.	A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4.	Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5.	Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6.	Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7.	Mondd meg nékem, te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8.	Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9.	A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10.	Szépek a te orcáid a halántékra való láncokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11.	Arany láncokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12.	Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13.	Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14.	Mint az Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.
15.	Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16.	Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17.	A mi házainknak gerendái cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa.