1. |
Zsoltár, ének szombat napra. |
2. |
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges! |
3. |
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat. |
4. |
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. |
5. |
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem. |
6. |
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! |
7. |
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt: |
8. |
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elvesszenek ők; |
9. |
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké! |
10. |
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők! |
11. |
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal. |
12. |
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. |
13. |
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon. |
14. |
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak. |
15. |
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; |
16. |
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! |