1. |
Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. |
2. |
Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! |
3. |
Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. |
4. |
A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! |
5. |
Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. |
6. |
Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. |
7. |
Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. |
8. |
Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. |
9. |
Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. |
10. |
Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orcáját! |
11. |
Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! |
12. |
Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek. |
13. |
Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned. |