| 1. | Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. | 
| 2. | Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. | 
| 3. | Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. | 
| 4. | A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. | 
| 5. | A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! | 
| 6. | Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; | 
| 7. | Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; | 
| 8. | Hanem Isten a biró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal! | 
| 9. | Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője. | 
| 10. | Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. | 
| 11. | És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. |