| 1. | Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. |
| 2. | Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. |
| 3. | Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. |
| 4. | Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. |
| 5. | Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! |
| 6. | Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: |
| 7. | Ne szégyenüljenek meg miattam, akik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! |
| 8. | Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orcámat. |
| 9. | Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. |
| 10. | Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. |
| 11. | Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. |
| 12. | Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. |
| 13. | A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. |
| 14. | Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. |
| 15. | Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; |
| 16. | Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! |
| 17. | Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; |
| 18. | És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! |
| 19. | Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. |
| 20. | Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. |
| 21. | A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. |
| 22. | Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem. |
| 23. | Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. |
| 24. | Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. |
| 25. | Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. |
| 26. | Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; |
| 27. | Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. |
| 28. | Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. |
| 29. | Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. |
| 30. | Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! |
| 31. | Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. |
| 32. | És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. |
| 33. | Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! |
| 34. | Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. |
| 35. | Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és ami csak mozog azokban! |
| 36. | Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. |
| 37. | És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét. |