| 1. | Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld. | 
| 2. | Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét! | 
| 3. | Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. | 
| 4. | Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela. | 
| 5. | Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain. | 
| 6. | A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne. | 
| 7. | Aki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. | 
| 8. | Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát. | 
| 9. | Aki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak. | 
| 10. | Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. | 
| 11. | Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. | 
| 12. | Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre. | 
| 13. | Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, | 
| 14. | Amelyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban. | 
| 15. | Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela. | 
| 16. | Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel! | 
| 17. | Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. | 
| 18. | Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. | 
| 19. | Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. | 
| 20. | Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem. |