1.	Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
2.	Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize;
3.	Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
4.	Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
5.	Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
6.	Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
7.	Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
8.	Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
9.	Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
10.	Azok pedig, akik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
11.	Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
12.	A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, aki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.