| 1. | Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; | 
| 2. | Mikor harcolt a mesopotámiai szirusokkal és a cóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. | 
| 3. | Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket! | 
| 4. | Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult. | 
| 5. | A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket. | 
| 6. | Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela. | 
| 7. | Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket! | 
| 8. | Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét: | 
| 9. | Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm. | 
| 10. | Moáb az én mosdómedencém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj! | 
| 11. | Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem? | 
| 12. | Nem te-é, oh Isten, aki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? | 
| 13. | Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. | 
| 14. | Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket. |