1.	Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2.	Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen.
3.	Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4.	Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
5.	Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6.	Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7.	Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8.	Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9.	Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10.	Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11.	Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
12.	Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
13.	Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
14.	Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!