1.	Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2.	A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
3.	Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
4.	Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
5.	Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
6.	Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
7.	Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8.	Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9.	Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
10.	Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11.	Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
12.	Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
13.	Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!