1. |
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. |
2. |
Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. |
3. |
Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. |
4. |
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. |
5. |
Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. |
6. |
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. |
7. |
Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. |
8. |
Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; |
9. |
És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. |
10. |
Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. |
11. |
Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. |
12. |
Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; akik az utcán látnak, elfutnak tőlem. |
13. |
Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. |
14. |
Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. |
15. |
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. |
16. |
Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. |
17. |
Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. |
18. |
Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. |
19. |
A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. |
20. |
Mily bőséges a te jóságod, amelyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. |
21. |
Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. |
22. |
Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! |
23. |
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. |
24. |
Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! |
25. |
Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat! |