| 1. | Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem. | 
| 2. | Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! | 
| 3. | Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?! | 
| 4. | Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával. | 
| 5. | Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom! | 
| 6. | Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! | 
| 7. | Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek. |