| 1. | Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! |
| 2. | Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme! |
| 3. | Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme! |
| 4. | Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme! |
| 5. | Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. |
| 6. | Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? |
| 7. | Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre. |
| 8. | Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. |
| 9. | Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni. |
| 10. | Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket. |
| 11. | Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket. |
| 12. | Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket. |
| 13. | Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. |
| 14. | Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul. |
| 15. | Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! |
| 16. | Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! |
| 17. | Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! |
| 18. | Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. |
| 19. | Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! |
| 20. | Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. |
| 21. | Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! |
| 22. | A kő amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! |
| 23. | Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! |
| 24. | Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! |
| 25. | Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! |
| 26. | Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok! |
| 27. | Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. |
| 28. | Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. |
| 29. | Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme! |