| 1. | Agurnak, a Jáké fiának beszédei, prófécia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak. |
| 2. | Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem. |
| 3. | És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. |
| 4. | Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? |
| 5. | Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak. |
| 6. | Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy. |
| 7. | Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. |
| 8. | A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. |
| 9. | Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! |
| 10. | Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen. |
| 11. | Van oly nemzetség, aki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. |
| 12. | Van nemzetség, aki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott. |
| 13. | Van kevély szemű nemzetség, és akinek szemöldökei igen fellátnak! |
| 14. | Van olyan nemzetség, akinek fogai fegyverek, és akinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemésszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket. |
| 15. | A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; |
| 16. | A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! |
| 17. | A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak. |
| 18. | E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: |
| 19. | A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval. |
| 20. | Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt. |
| 21. | Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el. |
| 22. | A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van, |
| 23. | A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának. |
| 24. | E négy apró állata van a földnek, amelyek bölcsek, elmések: |
| 25. | A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét; |
| 26. | A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat; |
| 27. | Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki; |
| 28. | A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban. |
| 29. | Három állat van, amely szépen jár, sőt négy, amely jól jár. |
| 30. | Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől; |
| 31. | A harcra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, akinek senki nem mer ellene állani. |
| 32. | Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed. |
| 33. | Mert miképpen aki tejet köpül, vajat csinál; és aki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy aki a haragot ingerli, háborúságot szerez. |