| 1. | Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád. |
| 2. | Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. |
| 3. | Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. |
| 4. | A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt? |
| 5. | Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. |
| 6. | Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja. |
| 7. | A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes. |
| 8. | Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, aki elbujdosott az ő lakóhelyétől. |
| 9. | Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. |
| 10. | A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. |
| 11. | Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol. |
| 12. | Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. |
| 13. | Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. |
| 14. | Aki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. |
| 15. | A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. |
| 16. | Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. |
| 17. | Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját. |
| 18. | Mint aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy aki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. |
| 19. | Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat. |
| 20. | Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. |
| 21. | Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemencében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint. |
| 22. | Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. |
| 23. | Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. |
| 24. | Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é? |
| 25. | Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek: |
| 26. | Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául, |
| 27. | És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül. |