| 1. | Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, |
| 2. | Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; |
| 3. | Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; |
| 4. | Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. |
| 5. | Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. |
| 6. | Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. |
| 7. | Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. |
| 8. | Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. |
| 9. | Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra. |
| 10. | Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. |
| 11. | Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; |
| 12. | Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak; |
| 13. | Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; |
| 14. | Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: |
| 15. | Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; |
| 16. | Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. |
| 17. | Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: |
| 18. | Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; |
| 19. | Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. |
| 20. | A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utcákon zengedezteti az ő szavát. |
| 21. | Lármás utcafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. |
| 22. | Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! |
| 23. | Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. |
| 24. | Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; |
| 25. | És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: |
| 26. | Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek. |
| 27. | Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. |
| 28. | Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. |
| 29. | Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. |
| 30. | Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. |
| 31. | Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. |
| 32. | Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. |
| 33. | Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. |