1. |
És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
2. |
Parancsold meg Izráel fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, aki holttest miatt lett tisztátalanná. |
3. |
Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül űzzétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom. |
4. |
És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiűzék azokat a táboron kivül; amiképpen meghagyta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai. |
5. |
Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: |
6. |
Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bűnt követ el, amely által hűtelenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz. |
7. |
Vallja meg azért az ő bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, amit okozott, teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, akinek kárt tett. |
8. |
Ha pedig nincs az embernek atyjafia, akinek megfizetné a kárt: a megtérített kár az Úré legyen a pap számára, az engesztelésre való koson kivül, amelylyel engesztelés tétetik érte. |
9. |
Izráel fiainak minden szent dolgaiból minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, akihez viszik azt. |
10. |
És kinek-kinek az ő szenteltje a magáé legyen; amit pedig kiki a papnak ád, azé legyen. |
11. |
Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: |
12. |
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hűtelenné válik iránta; |
13. |
És hál valaki ő vele közösülve, és az ő férje előtt titok marad, és elrejtetik, hogy ő megfertőztetett; bizonyság pedig nincs ellene, sem a bűnön nem kapták; |
14. |
De felgerjed ő benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertőztetett; vagy felgerjed ő benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az meg nem fertőztetett. |
15. |
Akkor vigye a férfiú az ő feleségét a paphoz; és vigye el azzal együtt az érette való áldozatot; egy efa árpalisztnek tizedrészét; de ne öntsön arra olajt, és ne tegyen arra temjént, mert féltékenységi ételáldozat ez, emlékeztető ételáldozat ez, amely hamisságra emlékeztet. |
16. |
A pap pedig léptesse elő az asszonyt, és állassa őt az Úr elé. |
17. |
És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levő porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe. |
18. |
És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztető ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó keserű víz. |
19. |
És eskesse meg őt a pap, és ezt mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha el nem hajoltál tisztátalanságra a te férjed mellett, ne ártson néked ez az átokhozó, keserű víz. |
20. |
Ha pedig elhajoltál a te férjed mellől, és megfertőztetted magadat, és valaki közösült veled a te férjeden kívül, |
21. |
Miután megeskette a pap az asszonyt az átoknak esküjével, ezt mondja az asszonynak: Tegyen tégedet az Úr átokká, és eskü-példává a te néped között, megszárasztván az Úr a te tomporodat, és a te méhedet dagadtá tévén. |
22. |
És menjen be az átokhozó víz a te belső részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja: Ámen! Ámen! |
23. |
És írja fel a pap ez átkokat levélre, azután törölje le a keserű vízzel. |
24. |
És itassa meg az asszonynyal az átokhozó keserű vizet, hogy bemenjen ő belé az átokhozó víz az ő keserűségére. |
25. |
Azután vegye el a pap az asszony kezéből a féltékenységi ételáldozatot, és lóbálja meg azt az ételáldozatot az Úr előtt, és áldozzék azzal az oltáron. |
26. |
És vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztetőűl, és füstölögtesse el az oltáron, és azután itassa meg az asszonynyal a vizet. |
27. |
És ha megitatta vele a vizet, akkor lészen, hogy, ha megfertőztette magát, és hűtelenné lett az ő férjéhez, bemegy az az átokhozó víz ő belé az ő keserűségére, és megdagad az ő méhe, és megszárad az ő tompora, és az az asszony átokká lesz az ő népe között. |
28. |
Ha pedig nem fertőztette meg magát az asszony, hanem tiszta: akkor ártatlan, és termékeny lészen. |
29. |
Ez a féltékenységi törvény, mikor elhajol az asszony az ő férje mellől, és megfertőzteti magát; |
30. |
Vagy mikor valaki, akiben felgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére; az ő feleségét állatja az Úr elé. És cselekedjék vele a pap mind e törvény szerint. |
31. |
És ártatlan lesz a férfi a bűntől, az asszony pedig viseli az ő bűnének terhét. |