| 1. | Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely: |
| 2. | Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: |
| 3. | Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: |
| 4. | A föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van. |
| 5. | És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. |
| 6. | Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? |
| 7. | És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr? |
| 8. | A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; |
| 9. | Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nékik az Úr. |
| 10. | Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: |
| 11. | Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam; |
| 12. | Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. |
| 13. | És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. |
| 14. | És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. |
| 15. | Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. |
| 16. | És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat; |
| 17. | Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. |
| 18. | Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét. |
| 19. | Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől. |
| 20. | És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra; |
| 21. | És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt; |
| 22. | És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izráel előtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr előtt. |
| 23. | Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utólér benneteket! |
| 24. | Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. |
| 25. | És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja. |
| 26. | A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; |
| 27. | A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól. |
| 28. | Parancsot ada azért ő felőlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseiből való atyák fejeinek, |
| 29. | És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld ti előttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul. |
| 30. | Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén. |
| 31. | És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekeszünk. |
| 32. | Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen. |
| 33. | Nékik adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül. |
| 34. | És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért, |
| 35. | Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát, |
| 36. | Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben. |
| 37. | A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot, |
| 38. | Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket adának a városoknak, amelyeket építének. |
| 39. | Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az Emoreust, aki ott vala. |
| 40. | Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban. |
| 41. | Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak. |
| 42. | Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről. |