1.	Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik rabolni.
2.	Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;
3.	Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.
4.	A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, aki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival:
5.	Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orcádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.
6.	Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint akit csudálnak.
7.	És mind, aki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?
8.	Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, amely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; amelynek tenger a sánca, tenger a kőfala?
9.	Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak;
10.	De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utca sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
11.	Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől.
12.	Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak.
13.	Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat!
14.	Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt!
15.	Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!
16.	Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
17.	Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.
18.	Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, aki összegyűjtse.
19.	Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?