| 1. | És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. |
| 2. | És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid. |
| 3. | És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. |
| 4. | És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? |
| 5. | Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? |
| 6. | Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. |
| 7. | És az felkelvén, haza méne. |
| 8. | A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. |
| 9. | És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. |
| 10. | És lőn, amikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. |
| 11. | És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? |
| 12. | Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. |
| 13. | Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. |
| 14. | Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? |
| 15. | És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép amíg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, amikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. |
| 16. | Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. |
| 17. | Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. |
| 18. | Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. |
| 19. | És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt. |
| 20. | És ímé, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét. |
| 21. | Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. |
| 22. | Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. |
| 23. | És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, |
| 24. | Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. |
| 25. | Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. |
| 26. | És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. |
| 27. | És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! |
| 28. | Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram. |
| 29. | Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint. |
| 30. | És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! |
| 31. | Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. |
| 32. | Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. |
| 33. | És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! |
| 34. | A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. |
| 35. | És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. |
| 36. | Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. |
| 37. | Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. |
| 38. | Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. |