| 1. | És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak: |
| 2. | Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék. |
| 3. | Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, |
| 4. | És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék. |
| 5. | De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között. |
| 6. | És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala, |
| 7. | Méne ő hozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala. |
| 8. | Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás? |
| 9. | Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek. |
| 10. | Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem. |
| 11. | Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. |
| 12. | Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt. |
| 13. | Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. |
| 14. | Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, |
| 15. | Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt. |
| 16. | És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. |
| 17. | A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? |
| 18. | Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. |
| 19. | És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. |
| 20. | Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, |
| 21. | És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. |
| 22. | És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? |
| 23. | Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. |
| 24. | Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. |
| 25. | Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. |
| 26. | Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. |
| 27. | És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; |
| 28. | Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. |
| 29. | Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. |
| 30. | És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. |
| 31. | Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. |
| 32. | De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. |
| 33. | Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. |
| 34. | Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. |
| 35. | Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólnak vala a többi tanítványok is. |
| 36. | Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom. |
| 37. | És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. |
| 38. | Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem. |
| 39. | És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te. |
| 40. | Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? |
| 41. | Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. |
| 42. | Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. |
| 43. | És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. |
| 44. | És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. |
| 45. | Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. |
| 46. | Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, aki engem elárul. |
| 47. | És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. |
| 48. | Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. |
| 49. | És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt. |
| 50. | Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. |
| 51. | És ímé egyik azok közül, akik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét. |
| 52. | Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. |
| 53. | Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? |
| 54. | De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? |
| 55. | Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. |
| 56. | Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának. |
| 57. | Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. |
| 58. | Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét. |
| 59. | A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; |
| 60. | És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, |
| 61. | Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. |
| 62. | És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? |
| 63. | Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? |
| 64. | Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben. |
| 65. | Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását. |
| 66. | Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. |
| 67. | Akkor szemébe köpdösének és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, |
| 68. | Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged? |
| 69. | Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál. |
| 70. | Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz. |
| 71. | Mikor pedig kiméne a tornácra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala. |
| 72. | És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert. |
| 73. | Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged. |
| 74. | Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala. |
| 75. | És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra. |