| 1. | Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt. |
| 2. | Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. |
| 3. | Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. |
| 4. | Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása? |
| 5. | Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene. |
| 6. | Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem. |
| 7. | Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. |
| 8. | Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre. |
| 9. | Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére. |
| 10. | Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. |
| 11. | Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal. |
| 12. | És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? |
| 13. | Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, |
| 14. | És ahová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? |
| 15. | És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk. |
| 16. | Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt. |
| 17. | Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel. |
| 18. | És amikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik. |
| 19. | Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én? |
| 20. | Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba. |
| 21. | Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna. |
| 22. | És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. |
| 23. | És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; |
| 24. | És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik. |
| 25. | Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában. |
| 26. | És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. |
| 27. | És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. |
| 28. | De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. |
| 29. | Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. |
| 30. | És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. |
| 31. | Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is. |
| 32. | És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom. |
| 33. | És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; |
| 34. | És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. |
| 35. | És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; |
| 36. | És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. |
| 37. | Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? |
| 38. | Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. |
| 39. | És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. |
| 40. | Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. |
| 41. | Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. |
| 42. | Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, aki engem elárul. |
| 43. | És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. |
| 44. | Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. |
| 45. | És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt. |
| 46. | Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt. |
| 47. | De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét. |
| 48. | Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?! |
| 49. | Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek. |
| 50. | Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának. |
| 51. | Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak. |
| 52. | De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük. |
| 53. | És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. |
| 54. | Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél. |
| 55. | A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala. |
| 56. | Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők. |
| 57. | És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván: |
| 58. | Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott. |
| 59. | De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük. |
| 60. | Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? |
| 61. | Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? |
| 62. | Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel. |
| 63. | A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? |
| 64. | Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. |
| 65. | És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt. |
| 66. | Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül; |
| 67. | És meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál! |
| 68. | Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas megszólala. |
| 69. | A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való. |
| 70. | Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. |
| 71. | Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. |
| 72. | És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. |